Ĉe la serpentflua Tiso mi naskiĝis,
Mia anim’ ĉiam tien resopiris.
Paŝtas sin greg’, ŝalmo sonas
Sur eben’ kun stiphararo,
Plias dolĉ’ en birda trilo,
Blu’ en ĉiel’, fid’ en knabin’, bel’ en kanto.

Ĉu mi vidos salikojn de l’ blonda Tiso?
Ĉu bim-bam-as en hejma tur’ sonorilo?
Ĉu atendas min la knabin’?
Amleter’ jen propramana.
Kaj ĉu mi genuos, panjo,
Ĉe via tomb’ sub kovrilo timiana?

Benu vin Di’, patrolando, por ĉiame!
La esper’ por vin revidi eble vane!
Se mi mortus en ĉi lando,
Min ne lasu fremdatere!
Ĉe la serpentflua Tiso
Metu min al akacioj sepulteje!

A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,
Odavágyik egyre vissza az én lelkem.
Pásztorsíptól hangos ott az
Árvalányhajtermő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még csendes falum kis harangja?
Vár-e még rám az a kislány,
Fájó szívvel, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem, nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!