Teksto

Pasis nia am', venos neniam,
ne dezirinde, ke oni min neglektas,
pasis tiu kis', restis unu “ĝis”,
diru ni: venu la fin'.

Ĝis revido, kara amatin'.
Ne vi estas sola belulin'.
Estos vi ankoraŭ sur genu',
kaj se ne - la vivo iros plu.

Al ĉiu knabin' turnos mi ja min,
regu atent': unu koro sin dedicas!
Vivu la leĝer', fripona liber',
kun ŝi, do, estu la fin'!

Ĝis revido, kara amatin'.
Ne vi estas sola belulin'.
Mi travivos ĉion ĉi sen sku',
kaj se ne - la vivo iros plu.

Ploros ĉiu kor' “mortis en dolor'”,
Sciu vi, nur via amo min mortigis.
Sub nigra vual', ho, murda moral'
ploros vi pro mia fin'.

Ne ploregu, kara amatin',
larmojn ja ne havas belulin',
preferinde vivi en amor'
ol funebri, ke mi iris for.

Se forlasos, vi mortigos min.
Do, konsideru, kara amatin'!

Hungara teksto

Volt! Nincs! Szerelem! Nincs már nyoma sem.
Nem szeretem, mikor énrám fittyet hánynak.
Volt, nincs, az a csók! Nézzük a valót!
Mert ugye kész az egész!

Isten véled, édes Piroskám!
Van még rajtad kívül csinos lány.
Lennék én még nálad divatban,
És ha nem, hát akkor mondd, mi van?!

Erzsik, Katikák, Klárák, Marikák,
Szép Zsuzsikák, örök Évák! Tessék! Tessék!
Oly szent ez a cél, egy szív ma facér.
Mert ugye kész ez az egész!

Isten véled, édes Piroskám!
Van még rajtad kívül csinos lány.
Túlélem a búcsút vidáman,
És ha nem, hát akkor mondd, mi van?!

Felsír a tömeg, meghalt, szeretett!
És te tudod, hogy e hű szív léted halt meg
Fátyol hajadon gyilkos hajadon.
És ugye kész ez az egész!

Hogy fogsz sírni, édes Piroskám!
Kisírt szemmel nincsen csinos lány.
Jobban jársz, ha egyedül élsz velem,
Mintha értem sírnál nélkülem.

Hogyha elhagysz, én sem bírom tán…
Hát térjünk észre édes Piroskám!