Trans la river’ hakilbatad’ sonas,
Ĉarpentistoj tie eklaboras.
Filin’, iru, por ke ili splitojn
Donu al vi, kaj vi donos kisojn.

Panjo, malicetas ĉarpentistoj,
Multe kostas tiuj lignosplitoj,
Kisojn naŭ mi jam por tiuj donis,
Krome ili eĉ la dekan volis.

Panjo, malicetas ĉarpentistoj,
Multe kostas tiuj lignosplitoj,
Ili petis ceteron krom kisoj.
Restu, filin’, mi iros por splitoj.

Bluas prunel’, verdas petroselo,
Kapaltere staras en mi amo.
Disinjoro, kion nun mi faru,
Amu mi, aŭ kapaltere staru?

Bluas prunel’, verdas petroselo,
Malvarmiĝis amo de l’ rozeto,
Eĉ ne malvarmiĝis sed ekfrostis,
Ĉar ŝi jam delonge min forgesis.

Túl a Tiszán faragnak az ácsok,
Ide hallik a kopácsolások.
Eredj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ad-e csókért egy kötény forgácsot.

Édesanyám huncutok az ácsok,
Méregdrágán adják a forgácsot.
Kilenc csókot adtam neki érte,
Tizediket ráadásul kérte.

Édesanyám huncutok az ácsok,
Méregdrágán adják a forgácsot.
Kilenc csókért, meg valami másért,
Maradj lányom, én megyek forgácsért.

Kék a kökény zöld a petrezselyem,
Tótágast áll bennem a szerelem.
Jaj Istenem most én mit csináljak,
Szeressek-e vagy tótágast álljak.

Kék a kökény zöld a petrezselyem,
A rózsámnál meghűlt a szerelem.
Nemcsak meghűlt, meg is hidegedett,
Mert már engem régen elfelejtett.