Ĉe arbaro, vespervene,
jakon uzis mi kusene,
La du manojn mi kunmetis
tiel mian Dion petis.

Donu Dio loĝon por mi
ke mi povu hejme dormi,
tedas longa voj’ irenda,
nigra vag’ sur tero fremda!

Donu Dio, sonĝon belan,
sendu ŝirmon gardanĝelan,
dolĉan dormon, fortodonan,
/:donu Dio nokton bonan!:/

Esti dal

Erdő mellett estvéledtem
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:

Én Istenem adjál szállást ,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!

.