====== El malproksimo (Petőfi Sándor) ======

^Originala titolo|Távolból (Kis lak áll a nagy Duna mentében...)|
^Muziko|Hungara popola|
^Teksto|[[wpeo>Sándor PETŐFI]]|
^E-teksto|[[wpeo>Kálmán KALOCSAY]]|
^MIDI|{{:muziko:elmalproksimo.mid}}|

Noto: La poemo farigxis popola kanto.

{{ youtube>lRgMWKNHR4E }}
{{ :muziknotoj:elmalproksimo.png?550 }}

<WRAP group>
<WRAP half column>
==== El malproksimo ====

Eta domo cxe Danubo granda,
tiel kara al mi, dismigranta!
La palpebrojn al mi larmoj lavas,
se gxi al mi en memoron trafas.

Kial do mi lasis for cxi domon?
Nu, deziro gvidas ja la homon.
Falkflugilojn havis la deziro,
gxi min logis post si por foriro.

Cxe l' adiauxkisoj de l' patrino
de turmentoj brulis sxia sino,
kaj la flamon de la turmentbruloj
ne estingis pluvo de l' okuloj.

Kiel sxi min treme cxirkauxprenis,
kiel sxi min kun peteg' retenis.
Ho, se tiam mi la mondon konus,
la petegoj vane ne forsonus.

Cxe l' auxrora stelo de l' espero
la futuro sxajnas fea tero,
nur se la tumulton ni enpasxas,
la erar' funebra sin malkasxas.

Kial diri, ke la brilo pompa
de l' espero estis logo trompa,
ke de kiam vagas mi tra l' lando,
nur sur dornoj pasxas mia plando!

Iuj iras mian hejmvilagxon.
Kian sendi al patrin' mesagxon?
Samhejmanoj, sxin vizitu, kiam
via vojo tusxos domon nian.

Diru al sxi, ke sxi cxesu larmi,
cxar favoras la fortuno al mi.
Se sxi scius pri l' mizer' de l' filo,
sxian koron fendus maltrankvilo.
 

</WRAP>

<WRAP half column>
==== Távolból ====

Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája. 

Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat. 

Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának. 

Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába. 

Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk. 

Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott. 

...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében. 

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegények! 

Pozsony, 1843. május
</WRAP>
</WRAP>



{{tag>hungarcetera 
kanto litero_E hungara notoj midi filmo}}