====== Himno Hungara (Kölcsey - Erkel)======
{{:kolcsey.gif?80 |}}
^Muziko|[[wpeo>Ferenc ERKEL]]|
^Teksto|[[wpeo>Ferenc KÖLCSEY]]|
^E-teksto|[[wpeo>Kálmán Kalocsay]]|
^MIDI|{{:muziko:himno_hungara.mid}}|
{{ youtube>rvVdDftUBa0?medium }}

{{ :muziknotoj:himno_hungara.png?550 }}

<WRAP group>
<WRAP half column>
===== Kölcsey Ferenc: Himno =====
**La hungaron benu, Di',
per gajec', per spikoj,
sxirman brakon tenu, Di',
kontraux malamikoj.
Nin delonge sxiras sort',
donu gajan jaron,
por Pasint' kaj por Estont'
punis vi l' hungaron.**

La praulojn portis vi
al Karpatoj gvide,
belan hejmon tie cxi
donis vi konfide.
Kie Tisza kaj Danub'
fluas kun mugxado,
floris la heroa trup':
gento de Arpado.

Per vi ricxe tra l' Eben'
ondis orspikaro,
cxe Tokaj per via ben'
gutis la nektaro.
Ofte de l' sovagxa turk'
prenis ni trofeon,
gxemis Vien', fiera urb',
Matias-armeon.

Sed ni pekis. Gxermis en
vi koler' kaj dubo,
kaj vi fulmojn jxetis, jen,
el tondranta nubo.
Jxetis vi kun sibla flug'
sagojn de tataroj,
poste ni sub turka jug'
gxemis dum centjaroj.

Ho, tre ofte en cxi land'
super niaj ostoj
sonis turka vento-kant',
flirtis cxevalvostoj.
Ofte vin, patruj'! la id'
vundis per armiloj,
igxis vi pro fil-perfid'
la cindruj' de 1' filoj.

Kasxis sin la rifugxant',
grote glav' lin trafis,
kuris, kaj en hejma land'
hejmon li ne havis.
Sekvis lin tra val' kaj mont'
dub', cxagren', amaro,
cxe l' piedoj sanga ond',
supre fajromaro.

Fortikajxo? Nun ruin'.
Flirtis gxojhumoro?
Jen, nun anstatauxas gxin
lamentad', stertoro.
Ho, liber' ne gxermis el
sangversxita tero,
falas arda larmo de l'
prema mallibero.

Ho, kompaton havu, Di',
inter cxi pereoj,
ho, hungaron savu, Di',
el la mar' de l' veoj!
Nin delonge sxiras sort',
donu gajan jaron,
por Pasint' kaj por Estont'
punis vi l' hungaron.
</WRAP>

<WRAP half column>
===== Kölcsey Ferenc: Himnusz =====
**Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bõséggel,
Nyújts feléje védõ kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendõt,
Megbûnhõdte már e nép
A múltat s jövendõt!**

Õseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hõs magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szõlõvesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bûneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgõ fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktõl rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gyõzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kõhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak vérébõl,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hõ szemébõl!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védõ kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendõt,
Megbûnhõdte már e nép
A múltat s jövendõt!
</WRAP>
</WRAP>


{{tag>himno hungarcetera kanto litero_h kanto hungara notoj midi}}