.

Kiom orfas tiu arbar'!
mankas en ĝi la najtingal'.

Jam dormetas ĉiu floro
Milde jen sub neĝtavolo.

Tremas ĉiu arbo herbet',
pezas prujne kapo pied'.

Scivolemas nur pasero:
“Sed kie nun la somero?”

Kaj respondas la prujn' arĝent'
“Ĝin forpelis vintra la vent'.”
.

Jaj de árva ez az erdő!
Nincsen benne madárzengő.

Elaludtak a virágok.
Tél paplanát húzta rájok.

Fagyos az ág, dermedt a fű.
Derekukon deres gyűrű.

Csak a szarka csörren, morran,
azt kérdezi: A nyár hol van?

Felel rá az ezüstös dér:
Elment a nyár, itt van a tél.