Du knabinoj estas en la vilaĝo, vilaĝo,
Unu kun la notario en amo, en amo.
L’ alia en la pordego ridadis, ridadis,
Ĉar ŝin la subnotario ekamis, ekamis.

L’oldulinoj sidas strate sur benko, sur benko.
Dio scias, kio estas klaĉ-temo, klaĉ-temo.
De mi al vi, bona Dio, jen peto, jen peto:
Algluigu vice ĉiujn al l’ benko, al l’ benko.

A faluba’ nincs több kislány, csak kettő, csak kettő,
Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző.
A másik meg a kapuban neveti, neveti,
Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.
Isten tudja, miről folyik a pletyka, a pletyka.
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,
Valamennyit ragassza le a padra, a padra.