Sikula Himno

Originala titolo	Székely Himnusz
Muziko	Hungara-Sikula kanto
Tradukis	Gajdos Pál Miklós (Paŭlo Gajdoŝ)

Kien la fato kondukas vaganton
sur voj’ kavoza en malluma nokt’.
Gvidu refoje al venk’ la popolon,
Ĉaba reĝido, sur ĉiela pad’!

Popol Sikula, polviĝanta roko
Sur brua maro de l’ mondhistori’,
Torento nin jam volas tute kovri,
Transilvanion savu, bona Di’!

Ĝis kiam vivas Hungaraj popoloj
Rompi l’ animon eblas neniam.
Se ni naskiĝas kie ajn sur tero,
Bona sort’ estu, aŭ kruela sort’;

Amara estint’, la miljara missort’,
Tataro, turk’, german’, atakis nin.
Nia rajt’ estas sur Hungara tero
Feliĉe vivi en libera land’!

Kara Dipatrin’, insiste Vin petas
Via nacio, savu baldaŭ nin!
Nia rajt’ estas sur Hungara tero
Feliĉe vivi en libera land’!

Kien la fato kondukas vaganton’
Tra la landlimoj, tra la ocean’.
Venu, do, reĝo, atendas popolo,
Sikul’-nacio en Karpat-montar’.

Pra-liberecon perdas jam Segesvár,
Kaj Madefalva – dolora memor’.
La riĉan grundon fremduloj posedas,
Ofte sikuloj panon ne havas.

Tra pli ol miljar’ la popol de Ĉaba
Travivis ŝtormojn, krudan sorton jam.
La malamikoj ofte ĝin atakis,
Interkonsent’ ne estis eĉ tiam.

Popol sikula polviĝanta roko
Sur brua maro de l’mondhistori,
Torento nin jam volas tute kovri,
Transilvanion savu, bona Di’!

Ki tudja, merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén;
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan!

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan!

Ki tudja, merre, merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.

Már másfélezer éve Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet akkor sem, soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

KantarViki