La eta princo

Flugis, jen, al ter’ knabet’,
Foje, etul’ kun bukla orharar’,
Kaj estis fora glob’, kara stel’
kun hejmland’ lia.

Multon li vidis jam
Dumvoje, kaj fine li venis al la Ter’,
Kompaton sentis li nur al floret’
Lasita flor’ en am’.

Mankas vi al mi, Princet’,
Mankas vi al mi, Princet’,
Ho, vivu ni feliĉaj.

Kaj diris vulp’: spektu min,
L’ esenco mem videblas neniam,
Vi ja responsas, se jam atendas vin
Amiko kun fidel’.

Fine do la princeto
Jam diskutis kun la serpent’ ĉion,
Reatendis lin lasita for
sola flor’ en am’.

Mankas vi al mi, Princet’,
Mankas vi al mi, Princet’,
Ho, vivu ni feliĉaj.

Kis herceg

Megtörtént, hogy Földre szállt
Egyszer egy aranyhajú kisfiú
Egy messzi, távoli csillagon
volt az otthona

Sok mindent megfigyelt
Az úton, amíg a Földre eljutott
Egy elhagyott, szerelmes kis virág
volt minden bánata

Úgy várok rád, kis herceg
Még várok rád, kis herceg
Oly boldogan élhetnénk

A róka szólt: jól figyelj
A lényeg az sohasem látható
És felelősséggel tartozol,
ha számít rád egy hű barát

A kis herceg búcsúzott
És a kígyóval mindent megbeszélt
Visszavárta őt az elhagyott
árva kis virág

Úgy várok rád, kis herceg
Még várok rád, kis herceg
Oly boldogan élhetnénk