Teksto

Arbojn flegas mi ĝardene,
kaj mi vekas min sunvene,
tentas min jam plene, sola
inda labor’ – grefto flora.

Miaj greftoj kaj petaloj
karos al mi en egaloj,
jen urtiko: brul’ sen fado,
sed fidelos dum florado.

Pipas mi kaj trinkas lakton,
gardas famon kaj bonfarton,
sen danĝer’ mi vivos tiel,
greftos mi eĉ mion iel.

Estu ja flor’, estu grefto,
de l’ eosto ĝis uesto –
se jam tero – la pereant’,
restu tegil’ – la flora land’.

Hungara teksto

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.