Ĉe la serpentuma Tiso mi naskiĝis,
Mia anim’ ĉiam tien resopiris.
Paŝtist-ŝalmoj laŭte sonas
Sur eben’ kun stiphararo,
Plias tie birda trilo,
Blua ĉiel’, vera knabin’, bela kanto.

Ĉu mi vidos salik-bordon, blonda Tiso?
Ĉu bim-bam-as la vilaĝa sonorilo?
Ĉu atendas min la knabin’,
Amleter’ jen propramana,
Kaj ĉu mi genuos, panjo,
Ĉe via tomb’ sub kovrilo timiana?

Benu vin Di’, patrolando, jam ĉiame,
Ja mi sentas, vin mi vidos neniame!
Se mi mortus de vi fore,
Alilande min ne lasu!
Ĉe la serpentuma Tiso,
Tombeje sub akacioj mi ripozu!

A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,
Odavágyik egyre vissza az én lelkem.
Pásztorsíptól hangos ott az
Árvalányhajtermő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még csendes falum kis harangja?
Vár-e még rám az a kislány,
Fájó szívvel, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem, nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!