Teksto

Roj’ lirlis sub ŝtonmuro,
alvene al l’ valet’.
En friska flu’ jen truto
en hast’, kiel saget’.
Kaj ĝin mi klare vidis
sidante sur la bord’,
En roj’ ĝi lude viglis
en lum’ kun brila korp’.
En roj’ ĝi lude viglis
en lum’ kun brila korp’.

La truton gvatis viro
en loko ŝirma lin,
Kun longa fiŝkaptilo
jen li dezire ĝin.
En klara roj’, mi pensis,
evitos ĝin la plag’,
Por fiŝ’ la hom’ videblis,
maleblos fiŝkaptad’.
Por fiŝ’ la hom’ videblis,
maleblos fiŝkaptad’.

Fiŝkaptist’ jam sen paco,
kun ruza ĝoj’,
ekkirlas akvon, sekvas trafo:
Eltiras el la roj’
kaptilon, sur la hoko
baraktas, baraktas, ve, la trut’.
Ho, kial la avantaĝ’
ĉiame ĉe l’ trompul’!
Ho, kial la avantaĝ’
ĉiame ĉe l’ trompul’!

Originala teksto

In einem Bächlein helle,
Da schoß in froher Eil'
Die launische Forelle
Vorüber wie ein Pfeil.
Ich stand an dem Gestade
Und sah in süßer Ruh
Des muntern Fischleins Bade
Im klaren Bächlein zu.
Des muntern Fischleins Bade
Im klaren Bächlein zu.

Ein Fischer mit der Rute
Wohl an dem Ufer stand,
Und sah's mit kaltem Blute,
Wie sich das Fischlein wand.
So lang dem Wasser Helle,
So dacht ich, nicht gebricht,
So fängt er die Forelle
Mit seiner Angel nicht.
So fängt er die Forelle
Mit seiner Angel nicht.

Doch endlich ward dem Diebe
Die Zeit zu lang. Er macht
Das Bächlein tückisch trübe,
Und eh ich es gedacht,
So zuckte seine Rute,
Das Fischlein zappelt dran,
Und ich mit regem Blute
Sah die Betrogene an.
Und ich mit regem Blute
Sah die Betrogene an.

Hungara teksto

A csermely halkan zúgott,
hol útja völgyre nyílt.
Hűs mélyén pisztráng úszott,
úgy surrant, mint a nyíl.
Oly tisztán, szépen látszott,
én csendben ültem ott,
A vízben vígan játszott
és messze csillogott.
A vízben vígan játszott
és messze csillogott.

Rút, álnok lesben állva
egy férfi nézte őt,
Nagy horgászbottal várta,
a hal, hogy arra jő.
A tiszta vízben, véltem,
itt nem lesz semmi baj,
Így meg nem fogja véle,
hisz látja őt a hal.
Így meg nem fogja véle,
hisz látja őt a hal.

A horgász cselre készül,
mert unja már,
a csermelyt felzavarja, végül,
no, lám, amire várt,
már húzza, tépi horgát,
a végén, a végén ott a hal.
Jaj! Mért, hogy mindig jól jár
és célhoz ér, ki csal?
Jaj! Mért, hogy mindig jól jár
és célhoz ér, ki csal?