Teksto

Ofte triste sen humoro,
Stratojn iras mi en solo,
Mi nenion fari emas,
Sentas tamen, ke mi retenas min!

Diru do, kien, do kien, do kien,
do kien iri, kien, do kien,
do kien iri, kien, do kien,
do kien iru mi!

Haltas mi ĉe stratangulo,
Kien plu, sur kiu vojo,
Mi ekiras, kelkajn paŝas,
Ah, sed kial tien iru mi?

Diru do,
kien, do kien, do kien, do kien iri,
kien, do kien, do kien iri,
kien, do kien, do kien iru mi!

(Kaj) apogante lampkolonon,
Mi observadas la homojn,
Pro la lac' indiferentajn,
Sur la strato rapidantajn plu.

Diru do,
kien, do kien, do kien, do kien iri,
kien, do kien, do kien iri,
kien, do kien, do kien iru mi!

Iuj gape min rigardas,
Bela ulo - min komentas,
Ili povus surkapiĝi,
Tamen min ne interesi, ne!

Diru do,
kien, do kien, do kien, do kien iri,
kien, do kien, do kien iri,
kien, do kien, do kien iru mi!

Jen nun penso al mi venas,
Eble vi nun min atendas.
Vidu, plu mi ne hezitas,
kuras mi ĝis mi atingas vin!

Kaj mi jam
scias, jam scias, jam scias plu kien iri.
Scias, jam scias, jam scias, nur vin atingi,
scias, jam scias, jam scias, nur vin atingi.

Hungara teksto

Néha furcsa hangulatban
Az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez se kedvem,
De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.

Bár tudnám,
hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek!

Megállok egy utcasarkon,
Merre tovább, melyik úton?
Elindulok, párat lépek,
Á, erre most miért menjek én?

Bár tudnám,
hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek!

Lámpavasnak támaszkodva
Az embereket nézem sorra,
Fáradt arccal mind sietnek,
Találgatom, merre mennek ők.

Bár tudnám,
hova, de hova, de hova, de hova jutok,
Hova, de hova, de hova, de hova jutok,
Hova, de hova, de hova, de hova jutok!

Vannak, akik végigmérnek,
“Szép kis alak”, így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
Érdekelni nem tudnának ők.

Bár tudnám,
hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek!

Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
Eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
Megyek hozzád, meg nem állok én.

És most már
tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek.