Jen rozujet’ de la panjet’…

Teksto

Jen rozujet’ de la panjet’,
Branĉe mi – plej bela rozet’,
Min de l’ arbet’ ŝiris fiul’, ŝiris fiul’,
Velkas mi en man’ de ĉi ul’.
Ha-te-ha.

Diris al mi multe la panj’,
Fruas al mi la amorant’.
De la panjet’ vanis la vort’, vanis la vort’,
Tentis junul’ min al amor’.
Ha-te-ha.

(Diras mi al ĉiu knabin’
Sen amafer’ revu pri ĝi,
Revo pri l’ am’ konsoligas, konsoligas,
Koron la am’ dolorigas.
Ha-te-ha.)

Gardis ja min multe la panj’,
Pretis mi jam al kontraŭfar’.
Jam obead’ – helpas ne plu, helpas ne plu,
Kiel la pluv’, larmoj en flu’.
Ha-te-ha.

Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága,
De egy gonosz leszakasztott, leszakasztott,
Keze között elhervasztott.
Hateha.

Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem,
De én arra nem hajlottam, nem hajlottam,
Titkon szeretőt tartottam.
Hateha.

(Mindenkinek azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom,
Mer’ az álom nyugodalom, nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.
Hateha.)

Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hajlottam soha,
Hajlanék én, de már késő, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.
Hateha.