Tiu estas malnova revizio de la dokumento. Klaku sur titolon por ricevi kurantan version.
----
Originala titolo | Piros rózsák beszélgetnek… |
---|---|
Muziko | Hungara kanzono |
Teksto kaj muziko | Rácz Béla, Sallay Mihály |
Tradukis | Antono SAMAK |
MIDI | piros_rozsak_beszelgetnek.mid |
Ruĝaj rozoj paroladas,
en la vento jen la kapojn klinadas.
Kie ili finos vojon,
pri la lokoj de l’ mond’ ili pensadas.
Sur virina brust’ odora,
aŭ metitaj en kron’ flora
sur tombon funebran.
Aŭ ĉu eble, dum hor’ noktas,
ili en ĉardeto kovras
fraŭlineton belan.
Kaj la rozoj nun ekvoje
adiaŭas ili nokte la frondojn.
Ĉar mi volis florojn foje,
mi deŝiris do lunlume cent rozojn.
Per odoro rozarbeta,
per violon’ mild-ploreta,
al vi mi parolas:
Jen mi, kiel povra homo,
por sol-trezor’, por cent rozoj
vian koron petas.
Piros rózsák beszélgetnek,
Bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak,
Mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére,
Vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában,
Valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra kelnek,
Ágaiktól búcsút vesznek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett,
Letéptem egy holdas este száz rózsát.
Piros rózsák illatával,
Halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen,
A száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved.