Originala titolo | Piros rózsák beszélgetnek… |
---|---|
Muziko | Hungara kanzono |
Teksto kaj muziko | Rácz Béla, Sallay Mihály |
Tradukis | Antono SAMAK |
MIDI | piros_rozsak_beszelgetnek.mid |
Ruĝaj rozoj paroladas,
florkapetojn kapjesante klinadas.
Kie ili finos vojon,
pri la lokoj de l’ mond’ ili revadas.
Sur virina brust’ odora,
aŭ metitaj en kron’ flora
sur lokon funebran.
Aŭ dum la ĉiel’ stelaras,
ili en ĉardet’ ornamas
fraŭlineton belan.
Lunan nokton jen ekvojas
kaj la frondojn adiaŭas la rozoj.
Ĉar mi volis foje florojn,
mi deŝiris en lunlumo cent rozojn.
Per rozaro bonodora,
per muziko milde plora
aŭdu la deziron:
Ĉar mi estas povra homo,
por centroza sol-trezoro
donu vi la koron.
Piros rózsák beszélgetnek,
Bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak,
Mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére,
Vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában,
Valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra kelnek,
Ágaiktól búcsút vesznek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett,
Letéptem egy holdas este száz rózsát.
Piros rózsák illatával,
Halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen,
A száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved.