Origina titolo | Erdő szélén nagy a zsivaly, lárma… |
---|---|
Muziko | Hungara kanzono |
Teksto | Bodrogi Zsigmond |
Muziko | Sas Náci Miklós |
MIDI | erdo_szelen_nagy_a_zsivaj_larma.mid |
Pli da tradukitaj kaj kollektitaj kantoj: PAPP Kálmán - PAPP Tibor
Sonas muzik’ en arbarofino,
nun festenas sian nupton
vojevodfilino.
Gaje dancas, brue kantas
ciganar’ frivola,
sed vizaĝe de l’ fianĉin’
estas tre malĝoja, estas tre malĝoja.
Tre malĝojas vojevodfilino,
ŝiajn larmojn nun rimarkas
nur ŝia patrino.
La amaton do forgesu,
jen ŝia konsolo.
Ho, patrino, mian koron
premas la malĝojo, ho, pri li malĝojo.
Ne kompatu al tiu amato,
jen la nova kun arĝentaj
butonoj sur jako.
La malnovan ne rimarku,
ĉesu via ŝato.
Ho, patrino, mi sopiras
al tiu amato, malnova amato.
Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,
Erdőszélen esküszik a
cigányvajda lánya,
Táncra perdül, vígan van ott
az egész cigányhad,
Csak egyedül a menyasszony
arcán ül a bánat, arcán ül a bánat.
Szomorú a cigányvajda lánya,
Rejtett könnyét senki más,
csak édesanyja látja.
Vigasztalja: felejtsd el azt
a fattyút, az égre!
Édesanyám, de a szívem
majd meghasad érte, majd meghasad érte.
Már biz én azt a rongyost nem szánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke
fityeg a dolmányán.
Azt a régit meg se látnám,
semmije sincs néki!
Édesanyám, nekem az kell,
az a rongyos régi! Az a rongyos régi!