Uzantaj iloj
Flanka strio
Enhavtabelo
Falas foliar'...
| Origina titolo | Csókos asszony - Hulló falevél… |
|---|---|
| Muziko | Hungara opereto |
| Teksto kaj muziko | Szilágyi László, Zerkovitz Béla |
| Tradukis | Papp Kálmán, Antono Samak 2a strofo |
| MP3 |
Pli da tradukitaj kaj kollektitaj kantoj: PAPP Kálmán - PAPP Tibor
.
Falas foliar'...
Meze de granda ĝardeno
staris malhela platan’,
Sonĝon ni multe plektadis
Sub ĝia verda frondar’,
Sonĝis pri amo, feliĉo,
Revis mi, kara, kun vi,
Kune sur benko sidante,
Floris la rozoj por ni…
Flava foliar’ flustras dum la fal’:
Pasis la bela printempo,
Restis memoro pri sento
De la somera flam’…
Falas foliar’, flava foliar’…
Konas mi vian animon,
same bonkonas vi min.
Nedisigebla amparo
Pensis amikoj ja nin.
En via bril-okulparo
Floris anim’ por mi nur,
Kaj se vin tuŝis la mano,
Vange ruĝiĝis vi tuj.
Flava foliar’ flustras dum la fal’:
Pasis la bela printempo,
Restis memoro pri sento
De la somera flam’…
Falas foliar’, flava foliar’…
Pasis la varma somero,
Blovas aŭtuna la vent’
Velkis la laŭbo rozuja,
Velkis en koro la sent’.
Orfe ĝardeno malgajas,
Estas birdkanto jam for,
Ŝanĝis la vivo kruela,
Nian feliĉon je plor’…
Flava foliar’ flustras dum la fal’:
Pasis la bela printempo,
Restis memoro pri sento
De la somera flam’…
Falas foliar’, flava foliar’…
Hulló falevél...
Nagy árnyas kert közepében
Áll ott egy sötét platán,
Alatta sok álmot szőttünk,
Szép tavaszi éjszakán
Szerelemről, boldogságról
Ábrándozánk te, meg én,
Kiskerti padunkon ülve,
Rózsanyílás idején…
Hulló falevél, suttogva beszél,
A szép tavasznak már vége,
S a nyárnak, mely lelkünkben ége,
Már csak az emléke él…
Hulló falevél, sárgult falevél…
Ismerém lelki világod,
S te ismerél engemet
Elválaszthatatlanoknak
Neveztek az emberek!
Hogyha a szemedbe néztem,
lelked csak nekem virult,
És ha kis kezedhez értem,
Sápadt arcod elpirult!
Hulló falevél, suttogva beszél,
A szép tavasznak már vége,
S a nyárnak, mely lelkünkben ége,
Már csak az emléke él…
Hulló falevél, sárgult falevél…
Nem tudom, miképpen történt,
Nem tudom, hová tűntél,
Elszállt a tavasz, a nyár is,
S itt az ősz, közel a tél!
Kertünk most szomorú, árva,
Dalosmadárkánk zokog,
Megirigyelte az élet,
Hogy miért voltunk oly boldogok…
Hulló falevél, suttogva beszél,
A szép tavasznak már vége,
S a nyárnak, mely lelkünkben ége,
Már csak az emléke él…
Hulló falevél, sárgult falevél…
