Tiu estas malnova revizio de la dokumento. Klaku sur titolon por ricevi kurantan version.
----
Originala titolo | Piros rózsák beszélgetnek… |
---|---|
Muziko | Hungara kanzono |
Tradukis | Antono SAMAK |
MIDI | piros_rozsak_beszelgetnek.mid |
Ruĝaj rozoj ventoblove
Sin klinadas kunparole pri sorto.
Kaj revadas pri la loko,
Kie ili finiĝos en la mondo.
Sur la brust’ de belvirino
Aŭ plektitaj en florkrono
Triston sereniga,
Aŭ feliĉe ili nokte,
Iĝos en ĉardeto, ĝoje,
Ornam’ belulina.
Kaj la rozoj, fine, nokte,
Adiaŭas nun ekvoje la frondojn.
Florojn mi ja volis forte,
Mi deŝiris do lunlume cent rozojn.
Per odoro rozarbeta,
Per violon’ mild-ploreta,
Al vi la dezir’ jen:
Ĉar mi vivas sola, povre,
Por cent rozoj sol-trezore
Donu koron, kore.
Piros rózsák beszélgetnek,
Bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak,
Mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére,
Vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában,
Valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra kelnek,
Ágaiktól búcsút vesznek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett,
Letéptem egy holdas este száz rózsát.
Piros rózsák illatával,
Halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen,
A száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved.