Tiu estas malnova revizio de la dokumento. Klaku sur titolon por ricevi kurantan version.
----
Originala titolo | Piros rózsák beszélgetnek… |
---|---|
Muziko | Hungara kanzono |
Tradukis | Antono SAMAK |
MIDI | piros_rozsak_beszelgetnek.mid |
Paroladas ruĝaj rozoj,
Per sinklinad’ kapjesadas la rozoj.
Kaj pensadas pri la sorto,
Kie ili finiĝos en la mondo.
Sur brusteto belvirina,
Sur tombejo nun kovrita
Lige en bukedon,
Aŭ feliĉe foje nokte,
Ili en ĉardet’, karese
Kovros belulinon.
Rozoj nokte, jen, ekiras,
Ili jam plu eĉ ne vidas la branĉojn.
Ĉar nun mi bezonis florojn,
Mi deŝiris en lunlumo cent rozojn.
Per odor’ de ruĝa rozo,
Per ploret’ de violono,
Al vi mi parolas:
Ĉar mi estas povra homo,
Por ĉi trezor’: por la rozo
Donu vian koron.
Piros rózsák beszélgetnek,
Bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak,
Mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére,
Vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában,
Valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra kelnek,
Ágaiktól búcsút vesznek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett,
Letéptem egy holdas este száz rózsát.
Piros rózsák illatával,
Halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen,
A száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved.