El malproksimo

Eta domo ĉe Danubo granda,
tiel kara al mi, dismigranta!
La palpebrojn al mi larmoj lavas,
se ĝi al mi en memoron trafas.

Kial do mi lasis for ĉi domon?
Nu, deziro gvidas ja la homon.
Falkflugilojn havis la deziro,
ĝi min logis post si por foriro.

Ĉe l' adiaŭkisoj de l' patrino
de turmentoj brulis ŝia sino,
kaj la flamon de la turmentbruloj
ne estingis pluvo de l' okuloj.

Kiel ŝi min treme ĉirkaŭprenis,
kiel ŝi min kun peteg' retenis.
Ho, se tiam mi la mondon konus,
la petegoj vane ne forsonus.

Ĉe l' aŭrora stelo de l' espero
la futuro ŝajnas fea tero,
nur se la tumulton ni enpaŝas,
la erar' funebra sin malkaŝas.

Kial diri, ke la brilo pompa
de l' espero estis logo trompa,
ke de kiam vagas mi tra l' lando,
nur sur dornoj paŝas mia plando!

Iuj iras mian hejmvilaĝon.
Kian sendi al patrin' mesaĝon?
Samhejmanoj, ŝin vizitu, kiam
via vojo tuŝos domon nian.

Diru al ŝi, ke ŝi ĉesu larmi,
ĉar favoras la fortuno al mi.
Se ŝi scius pri l' mizer' de l' filo,
ŝian koron fendus maltrankvilo.

Távolból

Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.

Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.

Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.

Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.

Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.

…Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegények!

Pozsony, 1843. május